A szökőt poéta története.

Repül a rím!

Szál a szó!

Serceg a ceruza!

Igen a poéta visszatért!
---------------------------------------------------------------------

(Ez a vers az alkotói válság 2 része úgymond befejezése.)

A szökőt poéta története.

Kis poétám ki megszökött,

Egész a tengerig jutott.

Megállt a parton,

Csillogó szemekkel nézte.

Öreg morajló tenger,

Szelíd hullámait.

Sós tengeri levegő,

Kellemes szelő.

Simítja arcát,

Kócolja haját.

Nap sugarai,

Mint meganyi tündér táncot jár a víz felszínén.

Lemenő nap festi a tájat,

Vörös és arany árja.

Lenéz a lába elé kis poéta,

Valami csillan a víz alatt.

Cipőjét leveszé,

Nadrágját feltüré.

A víz langyos,

A part homokos.

Kiveszé a furcsa kis dolgot,

Majd kinyitja tenyerét.

Kis kagyló csillog a fényben.

Megbabonázza poétám,

Ki mosolyogva elindul hazafelé.

Otthon ölembe ugorva,

Mutogatja kis kincsét.

----------------------------------------------------------------------------

Ez a vers vagy történet igazából arról szól, hogy valamit elveszettem, ami miatt tejesen magamba zuhantam. De jött Omi aki végre nem belém rúgott, hanem megfogta kezem és segíttet felállni a földről. Mióta felálltam támogat, ha kel nehogy megint elesek. Igen felálltam és mentem és az óta rengeteg támaszom van és a szerelem is megtalált. És megtanultam egy fontos dolgot. Azért esünk bele a gödörbe, hogy megtanuljunk kimászni belőle!