Az élet

Az élet.

Harcolsz, küzdesz,

Sárban, vérben.

Mindig csak előre!

Töretlen erővel.

Ám eljön a perc,

Megállsz csendben.

Hátranézel egyszer,

S térdre rogysz erőtlen.

Mögötted csak por,

Üres sivatag.

Elölted pusztaság hever,

Száraz kopár fákkal.

Ezért küzdöttem?

Ezért harcoltam?

Hajdani hős fekszik a porban,

Fényes páncélját rozsda marta.

2010.10.09



Vörös ár.

Vörös ár.

Békés délután,

Lustán száll.

Ám mesze, mesze,

Valami nincs rendben.

Kis kerted gondozod,

Gyermeked ápolod.

Ó de jön a robaj!

És kész a baj!

Vörös akár a vér,

És feléd tart. Segítség!

Ó a Vörös áradat,

Ellepi világomat.

Mihez hozzáér elég,

Akár pokol tűzén.

Testeket sodor az égő lavina,

Gyermekek idősek kavalkádja.

Savas víz és égető iszap,

Vörös démonok rohama.

S a bűnös szól csendben,

„Ne félj tőle ember”.

Nem is félek híd el,

De bosszúm elér téged!

Hisz anya könnyét,

Feleség sikolyát.

Szép szó vagy pénz,

Nem moshatja el.

Sokkolt a föld még egyszer,

S elnémül őrökre.

A vörös ár áldozatainak

emlékére.

Rettegek…

Rettegek…

Kívül mosolygok kedvesen,

Bájos álarcom felveszem.

De belül ott reszketek,

Hisz félek, elveszítelek.

Szeretlek! El sem hinnéd menyire!

De érzem valami nincs rendben veled.

Vagy velem?

Ha hibáztam mond meg!

Rossz voltam? Vagy esztelen?

Könyörgök, mond meg!

Mert téged elveszítenem nem lehet,

Hisz lelkem másik felét el nem veszthetem…