Vörös ár.
Békés délután,
Lustán száll.
Ám mesze, mesze,
Valami nincs rendben.
Kis kerted gondozod,
Gyermeked ápolod.
Ó de jön a robaj!
És kész a baj!
Vörös akár a vér,
És feléd tart. Segítség!
Ó a Vörös áradat,
Ellepi világomat.
Mihez hozzáér elég,
Akár pokol tűzén.
Testeket sodor az égő lavina,
Gyermekek idősek kavalkádja.
Savas víz és égető iszap,
Vörös démonok rohama.
S a bűnös szól csendben,
„Ne félj tőle ember”.
Nem is félek híd el,
De bosszúm elér téged!
Hisz anya könnyét,
Feleség sikolyát.
Szép szó vagy pénz,
Nem moshatja el.
Sokkolt a föld még egyszer,
S elnémül őrökre.
A vörös ár áldozatainak
emlékére.
emlékére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése