Kéne…

Kéne…

Írnom kéne,

De mit?

Szóljál rím,

Ékesen szóló.

Lusta lennék?

Vagy fáradt?

Á nem tudom!

De nem is izgat.

Alkotni kéne valamit,

Na de mit?

Legyen palota,

Bent alvó leányka.

Hófehér lovon vágtató,

Fényes páncélú felszabadító.

Na, jó,

Ez még viccnek is rossz!

Hagyjuk ezt most,

Ég veled olvasom.

Mindig ember voltam, aki álmodik.

Mindig ember voltam, aki álmodik.

Ha egyszer elütnék csendben,

Ott siratnál engem.

Néma temetőben,

Rideg sírkövem.

Fényes márvány,

Színes hervadó virág.

Sírsz, zokogsz,

Nyivákolsz.

Nem veszed észre?

Zavarsz engem.

Mikor éltem,

Ott álltam én.

Csendben melletted,

Téged nézve.

De te?

Na, igen.

Rám sem néztél volna,

Ha sírok sem.

Álmodtam egymagam,

Világokat, csodákat.

Új világok,

Csodás pillanatok.

Ó de most!

Szelemként lebegek,

Rideg sírhalmom felet.

Zokogsz, sírsz értem,

De én könnyeid nem értem.



Esik

Esik

Esik odakint,

Esik idebent.

Eső cseppek az ablakon,

Eső cseppek arcomon.

Szürke fellegek az égen,

Szürke fellegek fejem felet.

Tomból szél tépi a fákat,

Tomból szél tépi lelkem, világom.

Hűlik az eső,

Hűlik a könnyem.

Így tisztulok meg,

Így könnyebbülök meg.



Rettegve várok, rád visszajössz tán?

Rettegve várok, rád visszajössz tán?

Testem gyenge kezem remeg,

És mozogni sem tudok rendesen.

Szememből könnyek patakja,

Ázatja bőröm felszínét.

Zokogok, bőgök és nem értem,

Hol rondhatam el?

Egyedül maradtam ott bent,

Nyomorrúságban, szennyben, vérben.

Félek, rettegek, zokogok, könnyezek,

De semmit sem tehetek.

Várok csendesen magányomba temetve,

Hátha eljön értem végzetem.

Azt mondtad várjak rád,

Rettegve várok, rád visszajössz tán?



Összevissza vers.

Összevissza vers.

Itt élek veled,

De mégsem.

Bátor vagyok,

De félek.

Szeretlek,

Vagy mégsem.

Ki vagyok, én kérded,

Egy eltévelyedet lélek.

Halak téged,

Néma vándor.

Érzem csodás,

Elfonnyadt illatod.

Összevissza versszakok,

Rímelő mondatok.

Kavargó veszet gondolatok…

2010.November.09/18:16



Rémálmaim rímekbe gyúrva.

Rémálmaim rímekbe gyúrva.

Felriadva sötét szobába,

Testem verejtékbe úszva.

Testem reszket,

Lelkem elesett.

Szemem könnyes,

Éj sötétje temet.

Félek, reszketek,

Álmodtam veled.

Itt vagy mellettem,

Fogod reszkető kezem.

Mellkasod menedékem,

Odabújva pihegek.

Aggódó szemed figyel,

Álmodtam veled.

Hogy elvesztelek örökre

S nem fogod, kezezem.

Átölelsz s nevetsz.

Szelíd mosolyod éltet.

Nyugodj meg életem,

Csak álom játszott veled.