Elmentél.

Elmentél.

Rossz nap,

Rossz hónap,

Rosszév.

Fáj a lelkem,

Fáj a szívem,

Fáj az életem.

Álarcom felveszem,

Lelkem lezárom,

Örök magányba vágyok.

Nevettetsz, de nem nevetek,

Próbálom, de már nem megy,

Réges, rég ilyen lettem.

Szomorú szemekkel,

Eget, kémlelem,

Egy szóra várok csendben.

Emlékszek régen,

Ott áltál mellettem,

Vigyáztad léptemet.

De elfeledtél engem,

Vártalak nem jöttél,

Elhagytál eltűntél.

De néz rám, ha ere jársz,

Én még mindig várok rád,

Hisz megígérted vigyázol rám.

Napra, Nap, Évre, év,

Pörög a megalíthatatlan kerék,

Az élet szekerén.

Én ott álltam vártam,

Szemem ég helyet, földet nézi rég,

Akár az élet én sem állhatok meg.

Arcod már csak egy ködös kép, vajon milyen voltál rég?

Haladok előre utamon te is egy másikon.

Két út két élet mely összeért régen.

Ha ere jársz és meglátsz,

Ne feled vártam rád,

De te elhagytál.

2010-12-13/ 12:30 / Oszfolk Zsuzsanna ( Zsú- Nemeszisz )