Barátot nem hagyunk elveszni.

Szerelem, szerelem,

Elszállt szép érzelem.

Ami volt elmúlt,

Kihűlt szürke por.

Utamat járom,

Útadat járod.

Élem életem,

Kergetem álmaim,

Hajtanak vágyaim.

Visszanézek,

Fájó múltamra tán.

Szemem nem hiszi mi lát,

Lábam kővédermedve meg áll.

Alkohol és csalfa barátok,

Hazug szavak álnokok.

Táncolnak örülten,

Igen körülötted.

És te hiszel,

Könnyű lélekkel elcsavart fejel,

Részegen táncolsz a hazug körben.

Örült vagy idióta lány!

Felejtsd el már!

Megrázom fejem mozdítom lábam,

Örült tettek várnak!

Átverekedek hazug bűvkörödön,

Néz, hazug néz, igaz,

Az őrület tombol lázasan.

Eléd álok felnézel váratlanul,

Mit keres ez itt?

Kézen foglak téged,

Ellöksz ellenkezően.

Nem hagyom magam most nem,

Kézen foglak erősen kirántalak téged.

Fáradtan nézel miért tetem?

Gyűlöllek, nézlek rezdületlen.

Gyűlöllek, haragszom!

Szed össze magadat!

Állj, talpra. Rántalak a magasba.

Állsz előttem kérdően.

Harag ül szemedbe,

Harcolsz, ellenem hagyjalak a semmiben!

Harcolni akarsz?

Hát legyen!

De ne feled én az élet pofonjait adom neked!

Kapod a pofonokat,

Állod ordibálva,

Egyre nagyobbak és nagyobban,

Összerogysz zokogva.

Majd felállsz erőtlen,

Mégis más van szemedben,

Miért teszed ezt velem?

Ellöklek az úton,

Kanyargó válaszúton.

Nézel rám értetlen,

Egymás mellet futó ösvényen.

Visszanézel a sötét verembe,

Válaszolok helyetted,

Kiszedtelek a szarból kisöreg.

Miért? ? Miért tetted?

Hisz annyi fájdalmat okoztam neked.

Igaz okoztál,

Fájt a hazug szerelmed.

De nem haragszok már,

Az idő eltörölte fályó emléked.

Már csak barátként tekintek rád.

És barátot nem hagyunk elveszni...