Barátot nem hagyunk elveszni.

Szerelem, szerelem,

Elszállt szép érzelem.

Ami volt elmúlt,

Kihűlt szürke por.

Utamat járom,

Útadat járod.

Élem életem,

Kergetem álmaim,

Hajtanak vágyaim.

Visszanézek,

Fájó múltamra tán.

Szemem nem hiszi mi lát,

Lábam kővédermedve meg áll.

Alkohol és csalfa barátok,

Hazug szavak álnokok.

Táncolnak örülten,

Igen körülötted.

És te hiszel,

Könnyű lélekkel elcsavart fejel,

Részegen táncolsz a hazug körben.

Örült vagy idióta lány!

Felejtsd el már!

Megrázom fejem mozdítom lábam,

Örült tettek várnak!

Átverekedek hazug bűvkörödön,

Néz, hazug néz, igaz,

Az őrület tombol lázasan.

Eléd álok felnézel váratlanul,

Mit keres ez itt?

Kézen foglak téged,

Ellöksz ellenkezően.

Nem hagyom magam most nem,

Kézen foglak erősen kirántalak téged.

Fáradtan nézel miért tetem?

Gyűlöllek, nézlek rezdületlen.

Gyűlöllek, haragszom!

Szed össze magadat!

Állj, talpra. Rántalak a magasba.

Állsz előttem kérdően.

Harag ül szemedbe,

Harcolsz, ellenem hagyjalak a semmiben!

Harcolni akarsz?

Hát legyen!

De ne feled én az élet pofonjait adom neked!

Kapod a pofonokat,

Állod ordibálva,

Egyre nagyobbak és nagyobban,

Összerogysz zokogva.

Majd felállsz erőtlen,

Mégis más van szemedben,

Miért teszed ezt velem?

Ellöklek az úton,

Kanyargó válaszúton.

Nézel rám értetlen,

Egymás mellet futó ösvényen.

Visszanézel a sötét verembe,

Válaszolok helyetted,

Kiszedtelek a szarból kisöreg.

Miért? ? Miért tetted?

Hisz annyi fájdalmat okoztam neked.

Igaz okoztál,

Fájt a hazug szerelmed.

De nem haragszok már,

Az idő eltörölte fályó emléked.

Már csak barátként tekintek rád.

És barátot nem hagyunk elveszni...



Remény...

Remény, remény,

Csalfa álom,

És én még is úgy várom!

Könnyes szemel,

Eget bámulom,

Ó úgy várom!

De várhatom,

Ó várhatom,

Hiába ezt már baszhatom.

Elhittem szép meséket,

Csalfa csókokat,

Hamis érintéseket.

És én hitem,

Hitem, mert szeretem,

Szeretem…

Érzések,

Csalfák hazugok,

Becsaptatok!

Becsaptál,

Hazudtál,

Átvertél és kinevettél.

Ellöktél,

Elestem,

Földet rétem.

Ő ott termet,

Semmiből jött énértem,

Vagy mindig ott állt mellettem?

Igen,

Csak várt, várt rám,

Én meg rá.

Nem is sejtettük tán,

Hogy sorsunk összefonódása,

Csak vigasztaló ölelésen múlott.



Akarom, hogy itt legyél?

Akarom, hogy itt legyél?

Dúl, fúl a háború,

Lelket tépő árnyúr

Akarlak vagy nem?

Szerelek vagy sem?

Odaadtam neked mindenem,

Életem, lelkemet, testemet.

Ígértél nekem mindent,

Örök szerelmet, hűséget!

De mi lett belőle mond meg?

Kérdően nézek szemedbe.

Eldobsz, mint oly sokan már?

Kihasználtál mit ők?

Furcsán nézel rám,

Furcsán nézek rád.

Sejtem válaszod,

Érzem döntésed.

Játékszer voltam néked,

Melyre ráuntál szépen.

Unót játék,

Kiselejtezet holmi,

Törött porcelánbaba,

Szemétdomb tetején.

2011.Május.05.



Félelem.

Félelem.

Valami igazi valami egyedüli,

Nekem ez vagy te.

Szálltam repültem,

Zuhantam földet értem.

És mindig ott voltál,

Ott mellettem.

De valami történt,

Akár hírtelen őrvény.

Magába rántott téged,

És én félek.

Az örvény fogva tart téged,

És én félek.

Kezem nyújtom, segítsek,

És te ellököd örökre.

Nem kelek neked,

Őrvény mélye elcsábított téged.

Kis napsugár

Kis napsugár

Öreg morcos tél,

Szakálla térdig ér.

Hófehér köpenyén,

Megcsillanó fény.

Megy az öregúr,

Megy szépen.

Ideje itt lejárt,

Máshol várják már.

Locsogó sártenger,

Árja úszik utána.

Puha léptekkel,

Sárban járva,

Leánya jön utána.

Kacagó mosolya,

Vándormadár éneke.

Egyszerű ruhája,

Zölddel ékes kelme.

Lába nyomán,

Fakadó hóvirág.

2011-02-10



Gyűlölve szeretni

Gyűlölve szeretni.

Szeretlek szerelmem,

De gyűlöllek érte.

Fogságba ejtet vad,

Rabszolgatartó kar.

Szabad farkas tombol,

Rácsok közt lohol.

Barna szem néz,

Zöld szem fürkész.

Rabság és szerelem,

A vad megremeg.

Lánca húsába mar,

Szívét lángok emésztik.

Gyűlöllek téged,

Édes rabláncom.

Vadságom adom,

Édes börtönrácsom.

Farkast szelídítő,

Bársonyos láncok.

2011-02-02

Hófehér özvegy

Hófehér özvegy.

Szeretet vagy nem?

Majd valaki döntse el.

Csábító mosolyom,

Luktető szerelmem.

Szívem csak érte dobbant,

De lám fejem koppant.

Kemény hideg valóság,

Neki már csak álomtáj.

Fejét szeszélyes nő csavarta el,

Hófehér fekete özvegy.

Járd hát táncod a halállal,

Könnyeim nem hullajtom utánad.

De halál torkából,

Könnyes szemekkel.

Néz vissza egyszer,

Mit hagytál ott örökre.

2011-01-31

 

 

Beszélgetés magammal.

Beszélgetés magammal.

Te érted?

Én nem.

Féltékeny.

De mire?

Haragszik.

De kire?

Biztos rám.

De miért?

Féltékeny.

Rám?

Igen.

Miért?

Mert te többet érsz nála.

Nem értem.

Te érted?

Igen.

Meséld, elkérlek.

Rendben.

Több vagy nála ezért haragszik.

Több nála?

Igen.

Miért?

A szereteted irigyli.

De én őt is szeretem.

Ugye ezt tudod?

Igen.

Féltékeny.

Mire?

Bölcsebb vagy nála.

Bölcsebb?

Igen.

Miért?

Zsarol.

Mivel?

A szerelmeddel.

Igaz.

De ezt nem engedhetem meg!

Miért?

Mert szerelmemért kardom rántom elő!

Légy türelmes.

Miért?

Ő zsarol téged, de szerelmed szeret.

Igaz.

Légy bölcs és türelmes.

Rendben.

Na, látod, van mit tanulnom még.

Igen, de ezért vagy bölcs és jobb nála.

Miért?

Aki hibáit elismeri az okos. Aki változatni akar rajta az erős. És akinek sikerül az bölcs.

Igenis!



Elmentél.

Elmentél.

Rossz nap,

Rossz hónap,

Rosszév.

Fáj a lelkem,

Fáj a szívem,

Fáj az életem.

Álarcom felveszem,

Lelkem lezárom,

Örök magányba vágyok.

Nevettetsz, de nem nevetek,

Próbálom, de már nem megy,

Réges, rég ilyen lettem.

Szomorú szemekkel,

Eget, kémlelem,

Egy szóra várok csendben.

Emlékszek régen,

Ott áltál mellettem,

Vigyáztad léptemet.

De elfeledtél engem,

Vártalak nem jöttél,

Elhagytál eltűntél.

De néz rám, ha ere jársz,

Én még mindig várok rád,

Hisz megígérted vigyázol rám.

Napra, Nap, Évre, év,

Pörög a megalíthatatlan kerék,

Az élet szekerén.

Én ott álltam vártam,

Szemem ég helyet, földet nézi rég,

Akár az élet én sem állhatok meg.

Arcod már csak egy ködös kép, vajon milyen voltál rég?

Haladok előre utamon te is egy másikon.

Két út két élet mely összeért régen.

Ha ere jársz és meglátsz,

Ne feled vártam rád,

De te elhagytál.

2010-12-13/ 12:30 / Oszfolk Zsuzsanna ( Zsú- Nemeszisz )

Kéne…

Kéne…

Írnom kéne,

De mit?

Szóljál rím,

Ékesen szóló.

Lusta lennék?

Vagy fáradt?

Á nem tudom!

De nem is izgat.

Alkotni kéne valamit,

Na de mit?

Legyen palota,

Bent alvó leányka.

Hófehér lovon vágtató,

Fényes páncélú felszabadító.

Na, jó,

Ez még viccnek is rossz!

Hagyjuk ezt most,

Ég veled olvasom.