Kalitkába zárt angyal.
Szabad voltam, de befogtál,
Sötét kalitkába zártál.
Lábamba rideg bilincs mar,
Rideg bilincsek és láncok tartanak.
És te csak nevetsz rajtam.
Én mégsem haragszok rád,
Legszebb dalom csak neked szól.
Az idő pörög velünk,
Örült loholását te is érzed.
Rideg földbe temetek téged.
Láncok melyek tartottak,
Az idő vasfoga marta szét.
Már csak por testem körül,
A kalitka is már csak volt.
És én mégis ott kuporgok némán,
Egyedül a sötét magányba.
Hisz szállni többé nem tudok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése