Homály.
Öreg boszorkány,
Homályos szeme múltba réved.
Csodás titkok tudója,
Sötét álmok hozója.
Mesél, és mi meghalhatjuk,
Ámuló hitetlen gyermekként.
Csodás világról beszél,
Erdő homályában.
Múlt ködéből előlépő,
Meselények otthonáról.
Hatalmas haragtól duzzadó sárkány,
Szelíd tündéri mosoly.
Kincset őrző öreg törpe,
Egeket szelő furcsa lények.
Boszorkány öreg szeme múltba réved,
Meséjét beleleheli a téli szélbe.
Nem értjük nem hisszük,
Furcsa csodás szavait.
Remegő kezel,
Az erdő felé int.
Elcsukló hangon, furcsa nyelven,
Mormol valamit csendben.
Mélyen az erdő szívében.
Melyet a múlt homálya fed el.
Ott alszanak csendben,
Hisz a feledés elérte őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése